A levélírás alapvető szabályai

Levélnek azokat az írásos üzeneteket nevezzük, amelyek valamilyen közvetítők (futár, küldönc, posta, számítógép stb.) útján jutnak el a címzetthez. A levélírás a 19. század második felében vált általánossá. A kapitalizmus befolyásának erősödésével elkülönült egymástól a magánlevél és az üzleti illetve hivatalos jellegű levél.

Ennek ellenére vannak bizonyos formai követelmények, melyek mind a kétféle levéltípusban azonosak. Minden levél első kelléke a megszólítás. Az, hogy kivel szemben milyen formát használunk, függ a címzetthez fűződő viszonyunktól, a levél jellegétől. Ezt a téma követi, amely a magánlevél esetében igen változatos és csapongó lehet. Hiszen egy magánlevelet ,,írott” társalgásnak is tekinthetünk a levél befejező részében célszerű a lényeges közléseket újból megismételnünk, és végül elköszönünk. Az elköszönés a búcsúzásból és a jókívánságokból áll. A keltezés elmaradhatatlan része a levélnek. Ez segíti, hogy időben is tudjuk a közlést azonosítani. A dátum általában a levél alján szerepel, ritkán a felső részén. Fontos, hogy a levelet mindig írjuk alá! Ez még a hivatalos levél esetében is kézzel írott legyen! A levél, legyen magán- vagy hivatalos, minden esetben árulkodik írójáról. Tehát arra is figyelnünk kell, hogy milyen a levelünk külalakja, az írás képe, elrendezése, helyesírása.

A mindennapi és az üzleti életben a hivatalos levél számos formájával, típusával találkozunk. Íródjon bármilyen céllal is a hivatalos levél, vannak általános formai és tartalmi szabályok, amelyeknek meg kell felelnie, amelyekre a levél írójának figyelnie kell.